Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom, Télapó zúzmarát fújdogál az ágon. A kis nyúl didereg, megbújik a földön: „Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!” Parányi ökörszem kuporog az ágon, Vidáman csipogja: „Süt még nap a nyáron!”
– Honnan jöttél Télapó? – Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró, a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: “úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad.” Meseország (világos) Hóországgal határos. S Meseországból az út egyenesen ide fut. Szerencsémre nyitva… View more
Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben tele tömi puttonyát, mézes-mázos ajándékkal szánkázik az úton át.
Jégvirágos téli éjben visít a fagy, hull a hó, szarvas húzta csengős szánján útjára kél Télapó.
Itt van a tél, kis falunkra Hulldogál a hó, Útra készül nemsokára A jó Télapó. Siess hozzánk Télapó, mert Várunk már nagyon, Hullj havacska, hogy szánkója
Csakhogy itt vagy Télapó, Jaj de régen várunk, Tedd le nehéz zsákodat, Pihenj meg minálunk.
Bokron, fákon csillogó Fehér zúzmara. Megjött már a várva várt December hava. Útra kelt már Télapó,
Felhőt szánt a szánkó talpa, piros ruhás ember rajta. Mögötte nagy zsákokban csokoládé s virgács van.
Levelet küldök én A virgács erdőbe, Mikulás apónak A saját kezébe.
