Szadai Livia: Az én Mikulásom

Szadai Livia: Az én Mikulásom

Szadai Livia: Az én Mikulásom

Lélek voltam, tiszta szívű,

csillag voltam, fehér ívű,

karácsonyi égbolt felett

megpihenve egy fellegen,

vártam már a szánnak zaját,

csilingelő halk moraját.

Lopva néztem kis csizmákra,

mivel telik csöppnyi szára,

mit rak bele a Mikulás,

őszes hajú, piros ruhás.

 

Majd amikor megszülettem,

pici lelkem lánnyá vedlett.

Hittem én a szép meséket,

írtam listát, miket kérek:

babákat és ruhát, szépet,

könyvet, finom édességet…

Hatodikán hajnaltájban

a csodákra nagyon vártam

csinosított cipellővel,

tisztítása ment nagy gőzzel.

 

Elmúltak a gyermekévek,

virgácsos lett ez az élet.

Listám most már másról írom,

gyerekkorom visszasírom.

Tiszta cipőm polcon pihen,

Télapó már nem tölti meg,

de a csodában még hiszek,

ajándékot most én viszek:

Jó szándékot, szeretetet,

mosolyokat virgács helyett!

 




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.