Szuhanics Albert: Télapó könnyei

Szuhanics Albert: Télapó könnyei

Szuhanics Albert: Télapó könnyei

Hull a hó, nagy pelyhek szállnak,

takaróként összeállnak.

Összeállnak, olyan szépen,

mint porcukor, süteményen.

Kicsiny csengők muzsikálnak,

csengettyűi lovasszánnak.

Puhán dobban a lópatkó,

lovasszánon ül Télapó.

 

Hófehér az ő szakálla,

prémszegélyes nagykabátja.

Piroslik arca, s az orra,

ölében névnapi torta.

 

A Télapó egymagában

énekel az éjszakában.

Míg hallgatják rókák, őzek,

kisnyulak elébe jőnek.

.

S dalra fakad erdő-mező,

csodás hangok törnek elő.

Száz őzike kórusa szól,

vakond dalol a hó alól.

 

Kinek szól e vidám ének?

Hát az ember gyermekének!

Ünnepelnek ők veletek,

s azt üzenik, jók legyetek!

 

Télapónak szánja tele,

ezer puttonyt rakott bele.

Nyugodt legyél őfelőle,

mindenkinek jut belőle!

 

Mesés ez a Mikulás-est,

betölt mindent a szeretet.

Esik a hó, száll a zene,

könnyes a Mikulás szeme.

…s éberedek álmomból…

 




Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.