Donászy Magda: Télapóka, öreg bácsi
Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben tele tömi puttonyát, mézes-mázos ajándékkal szánkázik az úton át.
Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben tele tömi puttonyát, mézes-mázos ajándékkal szánkázik az úton át.
Jégvirágos téli éjben visít a fagy, hull a hó, szarvas húzta csengős szánján útjára kél Télapó.
Itt van a tél, kis falunkra Hulldogál a hó, Útra készül nemsokára A jó Télapó. Siess hozzánk Télapó, mert Várunk már nagyon, Hullj havacska, hogy szánkója
Csakhogy itt vagy Télapó, Jaj de régen várunk, Tedd le nehéz zsákodat, Pihenj meg minálunk.
Bokron, fákon csillogó Fehér zúzmara. Megjött már a várva várt December hava. Útra kelt már Télapó,
Erdő szélén áll egy kunyhó, Ezüstösen csillogó, Öreg bácsi lakik benne, Úgy hívják, hogy Télapó.
Télapónak hóbundája Rongyos lett a sok hordásba, Sok hordásba, viselésbe, Ide-oda sietésbe.
Igaznak tűnt az álom, Hogy ezüst hó esett. Tenyerembe fogtam Az ezüst pelyheket.
Szól az öreg Télapó: ide figyelj, te lurkó, egy szép mesét mesélek, egyenesen tenéked!